Két és fél gól

A milliónyi blog korában már fel sem tűnik egy-egy új napló. Hacsak nem egy végetelenül lebilincselő, esetleg szaftos kulisszatitkoktól hemzsegő oldalról van szó. Nem, sajnos ez nem tartozik ezen körökbe. Itt csupán egy rólam szóló betűhalmaz lesz olvasható. A szürke (?) hétköznapok szürke (?) emberéről. Lehet, hogy épp ezért és esetleges blogvezetési hiányosságaim miatt csupán 1-2 ember lesz összesen, aki megfordul "nálam". De őszintén mondom, ha e 2 emberből egynek segít elmozdulni a holtpontról a remélhetőleg sikeres "hegymászásom", nos akkor mindnyájan tudjuk a választ: megérte! Valóban hegymászás jön. A gödör legaljáról. Eddig biztos vagyok benne, hogy rengetegen eljutottunk már. Legyen bárki az illető, legyen bármilyen probléma, le tud taszítani minket/le tudjuk taszítani magunkat. Nekem is sikerült... De sokan fel is tudnak állni. Ha (valódi!) sztárokat kell említsek, akkor Risztov Éva, vagy Erőss Zsolt jut eszembe. Ha hétköznapi hősöket, akkor azok az emberek, akik betegségekből, szorult helyzetekből jönnek ki győztesen. Utóbbi vár rám is. Mert egy kényszeres, szenvedélyes szerencsejátékos vagyok. Az ezt kiváltó mindenféle defekttel és a játék szülte negatívumokkal együtt. De hiszem, hogy van kiút. Most már tudom azt is, hogy csak segítséggel, de van. Tegnap "ünnepeltem" 50. absztinens napomat. Volt már ilyen a nyáron. Aztán jött a visszaesés. Hogy most mi lesz? Meglátjuk. Erről fogok írni ki tudja meddig. Ha másnak nem, hát magamnak. (Így mégis csak pofásabb, mint egy word dokumentum :) ) Budapest, 2013. 02. 04. Barátsággal, Eric di Gascoigne (mert oly jól hangzik és 3 kedvenc futballistám egyvelege)

Keresés

Címkék

Címkefelhő

Archívum

Feedek

XML

70

2013.02.23. 13:05

Jó volna megélni ennyi évet, de szkeptikus vagyok, nem csak az életvitelem miatt, hanem az országos és egyetemes jövőkép nélküliség okán is.
Jó volna ennyi hónapot nyaralással tölteni - hogy ne legyek nagyra vágyó... - életem hátralévő részében.
Jó volna összesen ennyi napot áldozni egy El Camino-ra és egy útra San Giovanni Rotondo-ba, mert biztos felejthetetlen lenne.
Jó volna három napból ennyi órát azzal tölteni, akivel szeretnék... 
Jó volna ennyi percet szánni egy jó reggeli futásra. 
Jó volna elszámolni eddig minden egyes hülyeség előtt, amit épp el fogok követni, legyen az az élet bármely területe.
Jó volna lefogyni ennyi kilóra. Vagy ha nem, hát 80-ra...
Jó volna egy idő után ennyi guriga kamatából éldegélni. (de ha nem, azt is túlélem)
 Jó volna ennyi csinos, izgató hölgy társaságán túl lenni házasságig. (de ha nem, hát ezt is túlélem)
Jó volna ennyi országba eljutni. 
S legvégül:  Jó volna... Jó, hogy ma hetvenedik napja nincs közöm a szerencsejátékhoz. Ilyen talán 2001 óta nem volt. Ez és csak ez az egyetlen hetvenes szám a fentiek közül, amelyik alapja lehet a többi megvalósulásának. 

Ha Isten is úgy gondolja, akkor március elején akár már el is indulhat a fél éves újjászületés. Az év hetvenedik napján :)

70. Én így szeretlek.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szerző: Eric di Gascoigne

3 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://ketesfelgol.blog.hu/api/trackback/id/tr295100021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabi1980 2013.02.24. 20:38:20

Taps! Gratula. Voltam már 70 napos és remélem leszek is. Nem akarom siettetni ha kell el jön majd az idő. Sajnos egy kényszeres szerencsejátékos nem a türelméről híres :)). Én is mindent rögtön akarok.Jó dolog az El Camino két barátom is volt már ott.Biztos nekem is jó lenne de sajnos én nem fogok eljutni oda legalábbis most tuti. Szeretnék én is testileg és lelkileg megtisztulni egy kis időre... Most a hitemet kellene megerősíteni sajnos nehezen megy pedig anélkül nem fogok elérni semmit azt is tudom.Nagyon elszúrtam az életem mert jól kerestem jó munkahelyem volt mindenünk meg volt amíg nem lettem kényszeres játékos. Most csak a hitelek vannak meg a napjaim száma amit tudok számolni. Hálás lehetek merz a családom még mindig mellettem van meg az igaz barátok akik nem ítélnek el azért amilyen vagyok.Remélem egyszer mindenki megbocsált nekem és újra egy tiszta boldog életet élhetek de ezért még sokat kell tennem! Meg kell bocsájtanom magamnak és nem a bűntudatban élnem! Neked barátom kitartást csak a mai nap! Öllelek Szabi
Válasz erre 

Eric di Gascoigne 2013.02.25. 13:05:26

Drukkolok, hogy össze jöjjön! Nekem annyiban más, hogy a játékra kiugrási, pénzszerzési lehetőségként tekintettem. És nekem már senki nem fog megbocsájtani a régi életemből. 3 ember már megtette és ők végig velem vannak. De több nincs és nem is lesz. Ez azért elég lelombozó. Az Út nekem sem most lesz, fél év kell önmagamat rendbe hozni, aztán sztem 1 év az életem rendberakásához, ami főleg anyagi természetű. Utána talán... Kitartást mindnyájunknak! (ha valamit, a napok számát nem tudod siettetni úgysem)
Válasz erre 

szabi1980 2013.02.25. 14:52:41

Én úgy gondolom a kényszeres játékosok többsége mind pénzszerzési lehetőségként tekint a szerencsejátékra. Tudod hányszor álmodoztam meg így is gondoltam hogy én a sportfogadásból fogok megélni??? Csak ez járt a fejemben.Játszok napi 2-3 órát nyerek vagy 50 ezret mindent megveszek utazgatok én vagyok a király! Nagyképű voltam amikor pénzem volt mert az elején nyertem de aztán eluralkodott rajtam a függőség és onnan már nem volt visszaút és már nem is lesz mert ilyen vagyok! Nem csak az a célom hogy ne játsszak(most az jelen pillanatban) hanem az is hogy jobb ember legyek mint most vagy akAr mint a játék előtt voltam. Sok hibám van amin lehet és kell is változtatnom hittel akarással.A napokat nem tudom és nem akarom siettetni. Minden nap egy kicsit tAvolabb a múlttól józanul. Sorstársad Szabi
Válasz erre 
süti beállítások módosítása