Közelgő tavasz
2013.02.26. 14:55
Finom az idő. Egyre tovább van világos. A madarak csiporognak.
A varjú károg - búcsúztatja a telet.
A balkáni gerle "vidéki"-zik - köszönti a tavaszt.
Örülök neki. Bár fájó, hogy nem fogom látni a városom, a hölgyek, az éjszakák, a futballpályák, az élet kitavaszodását.
Sokkoló közelségbe került a búcsú a munkahelyemtől (még 2 nap). 4 év rutinja, reflexei, megszokásai kerülnek a hátam mögé. A biztonságérzet vész el. Meg egy barát. Meg egy másik.
Külön tőrdöfés olvasni a hírt, hogy minden jegy elkelt a derbire (FTC-Újpest). Fantasztikus hangulat lesz, telt ház, búcsú a Szentélytől. És ebből is kijátszottam magam, hiába vagyok bérletes. Az én sorsügynököm nagy mókamester lehet. De ha sikerül bejutnom a fél éves rehabilitációra, akkor már ott leszek, ahol lennem kell. Ahol utolsó utáni esélyként rendbe hozhatom magam. A múltamat nem. A tetteimet nem. De magam, a jelenem és a jövőm igen.
A legnehezebb mégis azt tudomásul venni, hogy azt akivel lenni szeretnék, már nem látom többé. Olyan jó hallani egyes felépült társaimat, akik azt mondják, hogy visszaszerezték a családjukat (kedves, gyerekek). Pont ezért borzasztó azzal szembenézni, hogy az én esetemben ez nem így lesz. A Kedves sosem lesz már velem.
Tudom, hogy közeleg a tavasz. Mintha már érezném is, de bennem ettől még nagyon tél van. Tisztaságom 73. napján is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.