Bálint napja
2013.02.14. 16:28
Kizárt, hogy csupán a szenvedélybetegek sajátja lenne a fantáziálás, képzelődés. Amikor az ember elképzeli magát mindenféle szívet-lelket melengető szituációban. Amik csak filmekben vannak, de például az én életemben soha. Na ezért "kell" álmodoznom ezekről. A leggyakoribbak egyes szituációk volt barátnőkkel, barátokkal. Olyanok, melyekből kiderül, hogy nekik is fontos voltam valaha - legalább képzeletben. De sajnos korábbi életem szereplői nem olyanok, akik esetleges talpra állás után képesek lennének őszintén összeborulni velem. E képzelgések non plus ultrája egy a reneszánszomat követő hazatérés. Ahol titokban, meglepetésként összegyűlik sok barát (volt barát...) és még valaki. Mindenki mondana a maga stílusában valami kedveset s én könnyezve, átölelve válaszolnám nekik: köszönöm. Az esélye, hogy ez az álom nem jön be 1,05-ös oddsú (ment már el ilyen is, de ez tuti tipp...). Lefekvéskor sokat álmodozom ilyenekről és így is alszom el (ezalatt meg álmodom minden áldott éjjel elalvástól ébredésig). Érdekes és szomorú.
S a cím? Este hazafelé a metrón jó volt látni a sok párt. Vibrált a levegő tőlük. Csinos lányok, elegáns fiúk kézenfogva, csókok között. El is keserített, de fel is villanyozott. Előbbi azért, mert most nincs kivel átéljem, utóbbi pedig mert ez is a talpra állás egyik fődíja: esély egy ép kapcsolatra.
Még valami. Reggel megnéztem mi lett a két BL meccs. 2-2 és 1-1, tehát nem nyertem volna, mert a Real meccsen nem volt 3 gól. Mintha nyertem volna 50 rugót! Fantasztikus érzés volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.