Két és fél gól

A milliónyi blog korában már fel sem tűnik egy-egy új napló. Hacsak nem egy végetelenül lebilincselő, esetleg szaftos kulisszatitkoktól hemzsegő oldalról van szó. Nem, sajnos ez nem tartozik ezen körökbe. Itt csupán egy rólam szóló betűhalmaz lesz olvasható. A szürke (?) hétköznapok szürke (?) emberéről. Lehet, hogy épp ezért és esetleges blogvezetési hiányosságaim miatt csupán 1-2 ember lesz összesen, aki megfordul "nálam". De őszintén mondom, ha e 2 emberből egynek segít elmozdulni a holtpontról a remélhetőleg sikeres "hegymászásom", nos akkor mindnyájan tudjuk a választ: megérte! Valóban hegymászás jön. A gödör legaljáról. Eddig biztos vagyok benne, hogy rengetegen eljutottunk már. Legyen bárki az illető, legyen bármilyen probléma, le tud taszítani minket/le tudjuk taszítani magunkat. Nekem is sikerült... De sokan fel is tudnak állni. Ha (valódi!) sztárokat kell említsek, akkor Risztov Éva, vagy Erőss Zsolt jut eszembe. Ha hétköznapi hősöket, akkor azok az emberek, akik betegségekből, szorult helyzetekből jönnek ki győztesen. Utóbbi vár rám is. Mert egy kényszeres, szenvedélyes szerencsejátékos vagyok. Az ezt kiváltó mindenféle defekttel és a játék szülte negatívumokkal együtt. De hiszem, hogy van kiút. Most már tudom azt is, hogy csak segítséggel, de van. Tegnap "ünnepeltem" 50. absztinens napomat. Volt már ilyen a nyáron. Aztán jött a visszaesés. Hogy most mi lesz? Meglátjuk. Erről fogok írni ki tudja meddig. Ha másnak nem, hát magamnak. (Így mégis csak pofásabb, mint egy word dokumentum :) ) Budapest, 2013. 02. 04. Barátsággal, Eric di Gascoigne (mert oly jól hangzik és 3 kedvenc futballistám egyvelege)